Sziasztok Cukorkák 🙂
Ebbe a témába még nem írtam, de úgy gondoltam ez a bejegyzés ide illik, csak egy napom, de mégis mintha mindennap rám találna az igaz szerelem.
Este kimerültem, az ágyban szuszogva már fél álomban. Nem tudtam elaludni, nagyon jól tudtam miért, bármennyire is fáradt voltam gondoltam megvárom őt. Egyszer csak bejött, ő is tudta, hogy nem alszom még, de nagyon óvatos volt. 2 pillekönnyű puszit lehelt mind a kettő orcámra. Erre már én is megmozdultam és adtam egy gyors “jó éjt” puszit a Szerelmemnek.
Reggel én már 6:20-kor felkeltem, halvány rózsaszínbe öltöztem, kiosontam a fürdőszobába, gyorsan megmostam az arcom, kisminkeltem magam, felraktam egy teát főni. 6:45-kor már bent voltam ébresztgetni, hogy itt az ideje kelni, de olyan édesen mondta, hogy bújjak vissza, hogy nem tudtam ellenállni, később csak sikerült felébredezni és már kint is voltunk reggelizni. Én hamarabb végeztem és addig írtam neki egy gyors üzit, amit majd csak dél körül fog elolvasni.
Indulás előtt gyorsan fogat mostan és befújtam magam a kedvenc parfümével. Szinte 30 másodperces búcsúzásnak tűnt, az az 5 perc, de ha az ember jól érzi magát, akkor csak repül az idő.
Piros kabátomba és piros pettyes táskámmal, önbizalommal tele léptem be a “tudás várába”. Sok dicséret ért, rövid piros körmeim miatt (igen néha meg kell válnunk a szokványostól, nálam a hosszútól), kabátom színe, és enyhén hullámos hajam összhangja miatt. Minden pozitív volt kifelé, és ezáltal én is minden pozitívat be tudtam fogadni.
A nap elteltével, este vacsora után már az ágyamba vártam, hogy hívjon, egy könyvvel a kezembe és kedvenc cseresznyés teámmal. Tartalmas nap volt, de holnap már újra együtt.
Update: Ezt a napot összegezve, tudtam, hogy sok energiára van szükségem, és a piros színt hívtam segítségül, ami természetesen a szerelem színe, ti is használjátok bátran.